Ma lesz az első angol órám. Nagyon várom már és izgulok miatta. Remélem nem lesz elképesztően tragikusan borzalmas. Bár tudom, tudom, nem szabadott volna, de belelestem a tankönyvembe és megnyugtatólag konstatáltam, hogy az első oldalt le tudtam fordítani és ráadásul értem is. Hozzátéve azt is, hogy ott a köszönéseket és a szép napot Uram udvarias jelmondatok tömkelegét részletezték, de sikerélménynek nem volt rossz. Remélem több örömet fog okozni, mint a német, mert még mindig rémálmaim vannak az érettségiről. “- Wo wohnst du? – Nein!”
Huszonkettedik érdektelen információ rólam. Tegnap középen választottam el a hajam és nem is annyira katasztrófa, mint fejben elképzeltem. Bár így is elég szopott gombóc, de home office karantén alatt szinte teljesen mindegy.
Új kedvenc sorozatom a Netflixen az “Én még soha…”. Sok esetben a mi sulis vergődésünket juttatja az eszembe, és jókat derülök rajta. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: